Véres szerződés. Aislinn-Marcus-Michael

Az éjszaka homályos valósággal tapadt rám. Kiléptem a belvárosi lakásom ajtaján fáradtan és gondterhelten. Egy üzenet változtatta meg a napot, a gondolataimat, az érzéseimet. Aislinn az új vámpír aki átvette a vámpírok feletti uralmat gátlásosan önző fajta. Legalábbis biztos voltam benne, kell valami több, hogy egy egész csoport vámpír élére állj. St. Louis pedig nem egy békés hely, sokszor fordultak meg itt vámpírok és vezetők, de egyiket sem lehetett kedvesnek nevezni.
Az üzenet nem volt más mint csere, persze tudtam, hogy mire érti, hisz én kezdeményeztem az egész alkut. Beverly-t akartam, senki mást csak őt, őérte pedig áldozatot kell hoznom, ára van mindennek egy vámpírtársadalomban. A csere egy másik farkasommal történik, valamit valamiért. Nem voltam egy "bedobom a közösbe" fajta, viszont próbáltam mindig úgy alakítani a dolgaimat, hogy egyik fél se sérüljön és az mindenkinek jó legyen. A legjobban Beverly hajtott, rohadt egy érzés volt, hogy már nem érzem a falkám tagjának, ezen pedig változtatni akartam. Ha nem sikerül, ha nem jön össze, még mindig választhatok másik utat. A helyes út keresésében pedig vérprofi vagyok.
Aggódom azért amim van, akikért vagyok. Nem választok ész nélkül, érzelmek nélkül. Megfontolom a döntésem és mérlegelem azok következményeit.
Michael. Michael volt az akire gondoltam, akire rábíztam volna ezt a feladatot. A falkám tagja, a Freki, a védelmezőm, a harcos. Michael mindig is nyugodtabb természetű volt mint a többi harcos a farkasok között. Célja volt és azért harcolt, volt benne belső jófiú, amit nem tudott legyőzni magában és amit annyira tiszteltem benne, hogy nem is akarta. Legalábbis én ezt tapasztaltam.
Azonban mint minden férfiben, harcos farkasban, benne is van egy sötét én, egy ösztönlény, egy gyilkoláson, véren és adrenalinon tengődő szörnyeteg, akit nem tud elrejteni, akivel együtt kell élnie. Michael pedig több a kettő lagymatag egyvelegénél, több van benn mint amit megmutat. Ezért esett rá a választásom, ezért dobom be a mélybe, hogy megtapasztaljam feljön-e levegőért. Ezért vagyok a falkám vezére, hogy tanítsak élni, küzdeni, elfogadni, mindamellett, hogy ezeket a terheket le is veszem a vállukról.
Kopott farmerem zsebébe dugtam a kezem, kócos hajam a szemembe lógott ahogy ballagtam a belvárosban. Lementem a metróaluljáróba és felugrottam az első kékre ami a vérnegyedbe vezetett. Merengtem az érzéseimen, átgondoltam a helyzetet, a következményeket, de sajnos semmit nem tudhatok előre.
Előttem kinyílt a metró ajtaja én kiszálltam és elindultam felfelé, a pokol ezúttal fent várt és nem lent. Nem bírtam a vérnegyed bűzét, a közérzetem dühös morajba csendül. Elfog a feszültség a mocskos maszkoktól, a prostiktól és naiv halandóktól. Az egész valami pocsék film keveréke volt.
Nem éreztem magam élőnek a holtak között, talán ezért nem bírtam őket. Talán azért mert már meghaltak mégis itt vannak köztünk, talán maga az élet öröme miatt nem bírok velük élni.
Egy szál vörös Marlboro-ra gyújtottam, elsétáltam a járókelők mellett mintha soha nem léteztem volna. Sajnos azonban ők nem úgy érzik, mindig is nagydarab voltam, magas és valamiféle különös erőt sugárzó. Ezt mások is érzik, árgus szemek figyelték, hogy az Ulfric itt grasszál a negyedben.
Messziről éreztem a zsúfolt cirkuszt, éreztem Michael erejét, tudtam, hogy a közelben van. Áthaladtam a parkolón, megláttam és pont meghallottam amit mondott.
- Mi van testvér sok volt mára?
Szóltam oda neki rekedtes hangon. Mikor odaértem egy félmosollyal kezet nyújtottam neki, magamhoz húztam és megveregettem a vállát.
- Bocs, hogy a fejedbe duruzsoltam, de tudtam, hogy melózol és nem érhetlek el máshogy.
Pillantottam a szemébe ahogy beszéltem, majd egy slukkot szívtam a cigimbe.
- Még ne menjünk be, előtte mondanom kell valamit.
Az autójának dőltem, lábaimat keresztbe vetettem.
- Aislinnhez megyünk...Beverly miatt.
Rápillantottam, ebből a névből már mindenki tudhatja, hogy mit akarok. Nem tudom lezárni a múltamat és ez lehet, hogy hiba, de még nem megy.
- Figyelj testvér, muszáj visszakapnom egy kis időre. Csak addig amíg rendeződnek a dolgaink, az élete.
A prostitúció, a vámpírok harapása, a fájdalom ami bennem volt, egyszerűen nem akart elmúlni.
- Nem azért hívtalak, hogy legyél a testőröm, hanem azért, hogy vedd át egy kicsit Beverly helyét.
Elhallgattam és ránéztem, belenéztem a szemébe. Sugárzott belőlem a honvágy, a féltés egyetlen nő iránt. Mint barát, testvér, alfa kérte Michael-t, hogy egyezzen bele a kérésembe.
Fáradtan és elgyötörten túrtam bele a hajamba, egy utolsót slukkoltam a cigimből, majd magam mellé dobtam és eltapostam.
- Aislinnel mindent elintézünk, nem akarom, hogy szar legyen neked. Ha nem egyezel bele, megértem.
Nem akartam, hogy visszautasítson, és mivel vámpírokról van szó, a lehető legkorrektebb alkut szeretném megkötni.


// Michael következik, majd később jön Aislinn. //

Mike mindig megtudott lepni rugalmasságával, most is pont ugyan ez történt. Nem tudom, hogy pontosan mi is zajlott le benne, de igent mondott a kérésemre. Hogy mennyire gondolkodtatott ez el engem? Eléggé ahhoz, hogy visszakozzak. Nem akartam, hogy falkatársam, barátom azt érezze, hogy felhasználom, kihasználom. Ez voltam én, törődtem az emberekkel, főleg azokkal akik nagyon is közel álltak hozzám.
Hallgattam és egy szót sem szóltam Mike beleegyezésére, nem lett volna értelme elmondanom neki mennyire sajnálom, hogy ez így alakult. De hittem abban, hogy tudja kezelni a vámpírok közötti életet és, hogy megfogja állni a helyét. Volt szíve, de belül volt valami igazán sötét énje, a kettő egyvelege meghozza majd gyümölcsét. Mindig is jó emberismerő voltam, ebben úgy éreztem nem tévedhetek. Egy olyan embert akartam választani mint Mike, akiben elég ösztön, kurázsi és van elég türelem. Egy olyan embert aki lazán veszi az akadályokat, mert a múltjában voltak dolgok amiket egy átlag ember nem tudna feldolgozni. Ő volt Mike és én bíztam benne.
Bólintottam szavaira, elmosolyodtam, megveregettem a vállát.
- Köszönöm Mike.
Valóban hálás voltam neki, hogy belement a dologba és reméltem soha nem fogom megbánni a kérésemet.
Elindultam a Freki után a cirkusz bejárata felé. Az őrök simán beengedtek bennünket, gondolom tudnak arról, hogy jövünk. Furcsán méregettek bennünket, ritkán jelenek meg itt, nem bírom ezt a helyet. Az emberek még nem gyülekeztek a bejárat előtt, még a nagy pompa előtt voltunk és ez valahogy megnyugtatott. Nem szerettem látni ha az emberek tapsolnak és örülnek egy vámpíri színjátéknak.
A cirkusz nagyon ismerős volt számomra, itt éltem és azelőtt, hogy Ulfric lettem. Nagyon is jól ismerem az itteni dolgokat hiszen benne éltem, bele tartoztam. Az emlékek elkerülhetetlenül a felszínre tértek, de nem törődtem velük.
Mikera pillantottam és letértem az egyik folyosóra. Pontosan tudtam hol van Aislinn, a szokásos helyen amit minden vámpír elfoglal ha ő a főnök.
Hosszú sötét folyosó vezetett végig a cirkusz alatt, fáklyák égtek a fal mélyedéseiben. Maga hely illett azokhoz akik itt éltek. Megálltam egy ajtó előtt, majd a nyitott ajtó elé léptem.
Aislinn egy bőrfotelben ült, lábait kecsesen keresztbe fonta és egyenesen az ajtó felé nézett, pont rám.
Rá pillantottam, minimálisan fejet hajtottam, de csak a protokoll kedvéért, ahogy egy férfi megadja a tiszteletet egy nőnek. Majd felpillantottam rá és szótlanul megnéztem magamnak. Szép nő volt, de sajnos ez a vámpírlét engem nem izgat fel, éppen ellenkezőleg, taszított. Őszinte voltam mindig is, főleg magamhoz. Ezért tudatosítottam magamban a tényt, hogy a nő szép de halott.
- Jó estét, a nevem Marcus Hoffman. A Thronos Rokke falka Ulfricja, falkavezére.
Beléptem az ajtón erős voltam és határozott, igazi alfa energiát sugárzó, habár sohasem büszkélkedtem és beképzelt sem voltam.
- Michael Thorn, Freki vagyis harcos, falkám tagja. - Mutattam Mike felé aki mögöttem állt.
Besétáltam a szobába.
- Esetleg leülhetünk?
Kérdeztem mély hangon, majd ha hellyel kínált vele szemben foglaltam helyet egy hasonló bőrfotelben. Nem kedveltem a protokollt, de tudtam mi a tisztelet ezért megadtam azt mindenkinek. Szabad farkasnak éreztem magam, kötöttségektől mentes embernek. Ezért általában úgy is viselkedtem, hiába egy vámpírral beszélgetek.
Elhelyezkedtem a fotelben, határozott pillantást intéztem felé.
- Tudja miért vagyunk itt, ezért térjünk a tárgyra, nem szeretek sokat kertelni.
Mosolyodtam el egy pillanatra.
- Elnézést illetlenkedésemért, amiért üzenetet hagytam, de mikor a városba jött nem volt szerencsém magát köszönteni ezért nem bátorkodtam meg ide jönni. Az üzenet alku volt. Nos, gondolom ismeri a részleteket és azt, hogy kiről van szó.
Persze nem árultam el, hogy a nő akit kikérek számomra fontos, nem tartozik egy vámpírra az érzelmeim és az, hogy mit miért csinálok.
- Beverlyért cserébe egyik legjobb emberemet ajánlom fel magának kedves Aislinn.
Mikera pillantottam, majd vissza a nőre. Előre dőltem, két könyököm térdemre támasztottam és szinte suttogva kérdeztem.
- Megegyeztünk?

Aislinn nemes egyszerűséggel fogad bennünket, nem lepődtem meg rajta. Valahogy nem illett bele ebbe a környezetbe, egészen jól játszotta az ember szerepét, túl jól. Minden vámpír sok időt fordít arra, hogy beleilljen a társadalomba, sokan nem bírják elfogadni, hogy meghaltak. Vannak azonban olyanok, akiket egyszerűen nem érdekel és élvezik a vámpírlétet. Aislinn jól megtanulta a leckét és eléggé emberinek nézett ki.
Mikera pillantottam, éreztem farkasa jelenlétét, nem szóltam meg, hogy türtőztesse magát mivel a vámpír bizonyára a farkasokat uralja ahogyan eddigi elődei is. Már akkor éreztem amikor megérkezett a városba, tudtam ahogy beléptem a cirkuszba, alfám nem tetszését nyilvánította ki amit meg is értettem. Ha nagyon akarná hívhatna és én csak nagyon keservesen tudnám őt elutasítani de megtehetné. Nem hiszem, hogy szándékában állt, bizonyára okosabb volt ennél. Most csak egy dologra koncentráltam és az-az alku volt, ha lesz rá alkalmam megbeszélem vele a hívóállat dolgot is. De mivel a régi város ura is ezzel a képességgel rendelkezett, némelyik falkatársam még mindig itt volt a cirkusz és egyéb szórakozóhelyek falai között.
Hamar a témára tértünk miután leültünk, egyre jobban kezdtem feloldódni, amint láttam Aislinn sem szeret várakozni. Ismerte a nő az alku tárgyát, Beverlyvel kapcsolatos vágyaimat, azon pedig meglepődtem, hogy a vágyam tárgy visszautasította a város úrnőjét. Nme tudom mit kaphatott utána, de sejtettem, hogy nem simogatást. Tudtam, hogy mit takar a pomme poszt és azt is, hogy mik az ezzel kapcsolatos szabályok.
Oldalra pillantottam, Mikeban egyre nagyobb bizonytalanságot éreztem ami nem volt jó jel. Nem akartam senkit sem belekényszeríteni semmibe és átfutott az agyamon, hogy visszatáncolok.
Kellemetlen szellő csapta meg a szívem, egy lelkifurdalás hurrikánja. Mike felé emeltem a tekintetem miután a kérdést nekiszegezték.
Nem tetszett, hogy itt és most kell vérét adnia, én sem adtam volna. Dühös méreg kúszott fel bennem, nem mutattam de az erő körbeölelt.
- Aislinn nem lehetne, hogy ne úgy kezeld mint egy darab húst?
Húztam össze a szemöldököm a kérdés közben. Itt és most hullott le rólam a protokoll összes szabálya, ki nem szarja le mikor az egyik legjobb barátomat egy vérszívónak ajánlom. Beverly önként jött ide, nem én mondtam neki, hogy hééé, csatlakozz a vámpírokhoz és legyél kurva. Égetett belül a rohadt emberség, nem tudtam megcsinálni Mike lelkével azt, hogy itt ragadjon. Igaz, megcsaltam Beverlyt, de nem akartam, hogy csatlakozzon a vámpírokhoz. Nem tudtam hogyan lehet megoldani azt, hogy mindenki jól járjon, hogy ne veszítsem el az elveimet, hogy Mike jó kezekben legyen és Beverly kapjon egy kis időt a falkával.
Felálltam és mint súlyos erős lépkedtem a szobában, törtem a fejem azon, hogy mit tegyek. Felpillantottam a vámpírra.
- Mit kérsz cserébe...
Megálltam és elindultam felé, hogy közelebbről ránézhessek.
- Azért, hogy Beverlyt hazaengedd négy hónapra és Mike próbaidőt kapjon?
A próbaidő annyit jelentett, hogy addig nem veszi vérét Aislinn amíg Mike fel nem készült és nem adja önként magát. Ha ez négy hónapig nem jön össze, akkor Beverlynek kötelessége visszajönnie.
Emberség csillant barna szemeimben, markáns testem a nő felé magasodott. Igazi álltnak néztem ki, jelenleg úgy is éreztem magam.
- Nem akarom, hogy a falkám kényszerítve legyen bármire is. Én nem erőszakkal vezetem a farkasokat.- szóltam mély és fűszeres hangon.
Nem mondhatom, hogy Aislinn kegyetlen lett volna amikor megérkeztünk, nem fitogtatta az erejét és nem akarta, hogy az alku beszélgetés másba menjen át. Én voltam aki rossz néven vette azt, hogy előttem akarja megcsapolni és én voltam az aki érezte Mike bizonytalanságát.
Tudtam mit jelent vámpírok között élni, nem voltam boldog én sem, főleg ha úgy kezelnek mint egy svédasztalt. Megvetettem azt ami nem emberi, talán ezért nem jöttem ki soha az élőholtakkal. Hiszek az életben és a választásban, amíg megteheted, mindig van más kiút.
Nem tudtam, hogy mit fog válaszolni erre a nő, de sejtettem, hogy valami nagyon más merre fog terelődni a téma. A várszívók voltak az egyik legjobb alkudozók a világon, mindig tudnod kell mit mondasz mert bármit felhasználhatnak ellened. Én tisztában voltam vele, tudtam mik lesznek a következményei hirtelen felindulásomnak.

Tudtam mit kérne Aislinn, tisztában voltam vele, hogy mindennek ára van. Engem akarna, a testem és vérem. Mire szóltam volna, már Mike megelőzött és Aislinn kérdésére sem tudtam válaszolni. Farkasom felé néztem, tekintetemben a nyugtalanság, a bűntudat záporozott felé. Nem voltam soha híve annak, hogy erőszakkal kapjam meg azt amire vágytam. A Freki civódása önmagával olyan erővel rántott vissza a józanész határaihoz, hogy meghátráltam. Aztán erőt vett magán és lenyelte bizonytalanságát, bennem azonban még mindig ott tornyosult a kétség.
Hittem abban, hogy mindennek van oka, hogy mindent meglehet oldani és senkit sem kell olyan helyzetbe hozni, amit nem akar. Hittem a szabad akaratban, ahogy a demokráciában is. Valamilyen furcsa ösztön volt ez nálam amit soha nem tudtam legyőzni és nem is akartam. Tiszteltem a társaimat, barátaimat, a falkám, ez volt az első az életemben, minden más csak utána következhetett.
Aislinn széles mosolya hamar lefagyott, úgy éreztem, hogy messzire mentünk és nem itt kellett volna előtte megbeszélnünk ezt a Frekivel. Hiba volt, hogy nem avattam be hamarabb és talán az is hiba volt, hogy elhamarkodottan rábólintott kérésemre.
- Nem akarom, hogy valakinek is baja essen, a döntést megadom mindenkinek. Ha Mike így döntött, akkor tiszteletben tartom, ha visszakozik, akkor azt is megértem. Elvetettem a sulykot, visszaéltem a türelmeddel Aislinn. Viszont meg kell értened mennyire fontos számomra az enyéim biztonsága. - nyugodt hangon szóltam, amit a legjobbnak gondoltam és amiben hittem.
Visszaültem a vámpírral szemben álló kanapéra, fáradtan túrtam hajamba és simítottam végig borostás arcomon. Én voltam az Ulfric, mégis most ezeréves fáradtság kerített hatalmába, habár nem mutattam effajta gyengeségem, mégis bennem volt. Szemem elszántságot sugárzott, akaratot és erőt, a mélyben pedig egy kínlódó férfi tekintete pislogott.
Végignéztem ahogy farkasom leveszi a ruháját, a kanapéra dobja, felkínálva magát.
Megértettem Michael nyers szavait, farkas volt, ösztönlény, aki mint ilyen, ösztönösen nem akaródzik kaja lenni. Így hát nem szóltam faragatlan modorára, egyetértettem vele.
Felpillantottam, belenéztem farkasom határozott tekintetébe és bólintottam. Nem hiába volt az egyik legjobb barátom, a védelmezőm és harcosom.
- Nézd el Aislinn farkasom akaratosságát és értetlenségét. Soha nem volt még ilyen helyzetben és ezt megértheted. Nem tudja mit jelent a véralma pozíció, megtanulja majd és elfogadja. Nálunk a harcosok önállóan élnek, gondolkodnak és léteznek, szokatlan számukra ha egy másik lény megvédi őket. Az a gyengeség jele lenne, inkább meghalnak mint, hogy segítséget kérjenek.- szóltam ismét ugyan azon a hangnemben, azt hiszem, elfáradtam.
Soha nem értheti meg egy farkas egy vámpír életét és egy vámpír sem láthat egy farkas szív mögé. Ezek olyan áthidalhatatlan különbségek, amiket soha nem lehet megoldani. Ezzel mind a két fél tisztában van.
Felálltam és Mike vállára tettem kezem. Előttem nem kellett tartania magát, egykoron egyedül kellett szembenéznem ezzel és túléltem, most pedig ő az akinek meg kell bírkóznia ezzel. Azért választottam őt mert bíztam benne, mert tudtam, hogy neki sikerülni fog.
Bólintottam neki, hogy menjen Aislinn elé. Adja meg neki amire vágyik és ígérem nem esik bántódása.
Elengedtem, hogy menjen, elengedtem kezem közül. Láttam távolodó alakját, mint akkor amikor vadászunk, loholunk a szabadságba, őrjöngve szakítjuk szét a gátakat és én csak a távolodó alakokat figyelem. De most nem mi vadásztunk, hanem valaki más, most nem mi vesszük el a préda vérét, hanem a mi vérünket veszi a vadász.
Hátat fordítottam és elindultam az ajtó felé, túl intim egy pomme és vámpír aktusa. Nem volt jogom jelen lenni és végignézi. Nem akartam végignézni. Az ajtót halkan nyitottam ki majd húztam be magam után, azt hiszem bezárult a pokol kapuja. Erőltetett léptekkel sétáltam ki a hosszú folyosóról, a cirkuszból. Tudtam, hogy otthagytam valamit, hogy elhagytam valakit.