Éjszakai műszak. Aislinn&Mike (+18)

Még csak pár napja vagyok itt de már előre látom, hogy nagy problémáim lesznek az időbeosztással. A duplaműszak kikészít. A nappalom nagy részét vagy papírmunkával vagy az erdőben barangolással töltöm. Az utóbbi időkben egyre több a munka a vadonban. Pár napja egy nagyobb erdőtűz pusztított tőlünk északra. Az állatok a St Louis-i erdőségek felé menekültek. Feltűnt két teljes farkasfalka, a vadászok szerint a medvék is elszaporodtak. Több emberért is ki kellett menni. Legtöbbjük a fákon lelt menedéket. Még jó, hogy egyenlőre halálos áldozat nincs. Le kellett korlátoznunk a kijárást, átfesteni a turistajelzéseket. négy vadőrre meg egy koordinátorra túl sok meló. De persze ez senkit sem érdekel. Évek óta ígérgetik a keretnövelést, de hiába, valahogy sosem jut elég a bővítésre. Az éjszakáim  meg, ha lehet még nagyobb a káosz mint nappal. Gyakran eszembe jut az első visszatért emlék. Aislinn azt mondta ez egy ajándék. Az.. áldozatai átélik az egyik legboldogabb emléküket. Csodálatos érzés. Akkor és ott. Nem hittem, hogy lehetséges, hogy egyszer majd megnyugvásra találok ha csak pár pillanatra is miközben ölelő karjaiban ajkának édes érintésével a nyakamon és a véremet veszi. Amikor távol vagyok tőle gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy mégis hogyan engedhettem meg, hogy belőlem táplálkozzon? Az én véremnek melege melegíti fel testét, tölti el erővel. Még bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban. A farkasom is, már napok óta kushad. Nem találok rá jobb szót. Amióta letérdeltem a város úrnője elé azon az estén csak hallgat, meg sem mozdul. Én sem bolygatom, messze még a telihold, hogy újra elő kell jönnie, addigra talán változik a helyzet, addigra talán én is megváltozom.
Kezdem megszokni a föld alatti életet is. Már nem nyomaszt, hogy nincs akkora megszokott tér körülöttem. De, a cirkusz pár alkalmazottja is segített a beilleszkedésben. Tudtam ezelőtt is, hogy a falkánk pár tagja itt dolgozik. De ezelőtt nem is foglalkoztam ezzel. Az egész hely, legalábbis a felső része nappal hemzseg az élettől. Emberek, alakváltók. Szinte minden fajta megtalálható. Néhányan csak a dolgukat végzik. A legtöbben azonban az éjszaka életre kelő vámpírok kegyeiért versengenek. Elképesztő mennyien akarnak műsor előtt közben és után önként vért adni a vámpíroknak.
Sötétedés után mindig ugyanaz a menetrend. Felébred, táplálkozik, végzi a dolgát. Egy szer a cirkuszi műsorra is jutott időm. nem mondanám hogy élveztem, de nézhető volt, csak a közönség reakcióját találtam túlzónak. Két nappal a szerződés megkötése után vettem rá magam, hogy visszamenjek a farkaslakba összeszedni a cuccaimat. Nem akartam se magyarázkodni, se sokakkal összefutni, ezért a késő délelőtti órákban értem a régi vadászkastélyhoz. Ilyenkor a legtöbben munkában vannak, csak páran lógtak az étkezőben s a környező területen. Elkerültem őket, nem akarok búcsúzkodni sem, hiszen nincs rá szükség. Mindent összepakoltam majd nagyobb feltűnés nélkül elhagytam az épületet s munkába indultam.
Nem volt sok időm pihenni meló közben sem. Nagy területeket kellett bejárnom, az állatok vonulása miatt.  Legtöbbször nem érdekel. Engem úgyis elkerülnek ha akarom, de nem volna jó ha egy őzcsapat belefutna egy osztálykirándulásba.
Korán eljöttem, s de még így is csak késő délutánra értem a cirkuszhoz. Ebben az időszakban még egyszerű a parkolás a környéken. Az utak tiszták. csak a panelházak tövénél álltak zsúfoltan az ott lakók gépjárművei. Befordultam a cirkuszhoz, a neonfelirat már világított, bár ember még nem nagyon járt az utcákon. Itt a vérnegyedben csak éjszaka zajlik az élet. A személyzeti parkolóba álltam. A motort leállítva egy doboz cigit veszek elő a kesztyűtartóból. Egy szálat a számba veszek majd kiszállok, előveszem a cuccaimat a csomagtartóból és a személyzeti bejáró felé indulok. Út közben bedöglik a gyújtóm, de szerencsémre dolgoznak ilyenkor itt még bagósok. Egy kisebb háromfős csapat lépett ki a szabadba épp mielőtt beléptem volna. Két farkas és egy nagymacska, talán egy oroszlán. A falkatagokat ismertem már régebbről. Kezet fogok mindegyikkel majd rágyújtunk. Ők nevetgélnek, beszélgetnek. jól elvannak, de én túl fáradt vagyok már, nem nagyon folyok bele a beszélgetésbe. Elpöccintem a csikket majd elköszönök. Odabent reflexszerűen a pince felé indulok.
A szállásom egy nagyobb szoba. Közepén vörös lepedős franciaágy Oldalt egy nagyobb szekrény, az ágy mellett meg egy kisebb éjjeliszekrény a szoba másik oldalán egy ajtó vezet a fürdőbe, az ajtó mellett meg egy ágynak is beillő ülőgarnitúra. Lusta voltam kipakolni is. A cuccaimat a kanapéra dobtam, lerúgtam a cipőm a kanapé mellé a lábelit követte még két zokni a kupacot pedig a pólóm zárta. Ránéztem az órámra mielőtt azt is az éjjeliszekrényre dobtam volna. Alig több mint két órám van vissza sötétedésig. Elnyomtam egy ásítást, majd keresztben kiterültem az ágyon. Pár pillanat múlva már aludtam is.

Minden napra jut valami elintéznivaló. Hiába van minden egyes helyemnek ügyvezetője, nélkülem nem hoznak meg fontos döntés. Más kérdés hogy nem is hozhatnak meg, de minden aprósággal nem szeretem ha zavarnak. Főleg most hogy új pomme érkezett hozzám. Ó igen, az új alku a drága farkasfalkával. Kellett nekik valami, és nekem is. Nem gondoltam hogy egy Freki fog jelentkezni a pozícióra, bár őszintén megmondva kevesebbel nem is értem volna be. Ezzel az Ulfric is tisztában volt. Már-már más alapokra helyeződött volna az egész, mikor Mike végül elvállalta. Meglepett. Egyáltalán nem tűnt úgy hogy végül bele fog menni. Pedig nem bántom, immár ezt ő is érzi, tudja. Tudnám bántani, nem arról van szó, de mint pomme, eleve megbecsült személy az én köreimben. Ennél fogva mások számára érinthetetlen. Hozzám tartozik. Ez lehet hogy nem tetszik neki, hiszen a falkája megbecsült harcosa, de akkor is így van. Valahányszor ez a téma felmerül, a lázadás szikrája csillog a szemében. Ami nekem tetszik, hisz erős elmére vall. Végtére is nem rabszolgának van itt. Ha pedig valaki elsőre is csak meghunyászkodik, hosszabb távon megszünteti az érdeklődésemet irányában. Lelkiismeretes. Tudom hogy a nappalait nem itt tölti. Az éjszakáit azonban igen. A prioritási sorrendjét pontosan nem tudom. Hogy Munka - Falka - Cirkusz vagy Falka - Munka - Cirkusz, de nem is rám tartozik. Amíg tartja tőlem a két lépés távolságot, addig életének azon részéhez nincs közöm. Nem mintha nem tudnám hogy éppen merre jár. De erről nem kell tudnia. Viszont legalább őszinte, és nem próbálkozik azzal, hogy hazudjon nekem. Egyrészt rájönnék, másrészt pedig, nem vetne túl jó fényt a jövőre sem, ha eleve hazugságokkal venné körbe magát. Hogy magához őszinte-e, azt nem tudom.
Kinyitom szemeimet. A Nap mindjárt leszáll. Igen, egy jó ideje már hamarabb ébredek, ám itt lenn minden biztonságos. És ennyi alakváltóval és vámpírral a közelben, én is biztonságban vagyok. A legnagyobb veszélyt egyébként sem a fizikai támadások jelentik rám. De attól még a védelem fontos, és nem egy város úr, úrnő lelte halálát óvatlansága miatt. Felülök az ágyban, és letolom magamról a takarót. A fürdőszoba felé indulok. Mike nincs itt, de energiájának lágy zizegése elér hozzám. Itt van a Cirkuszban, és az igazak álmát alussza. Ez egy futó mosolyra késztet. Ide hívhatnám, elég könnyedén. Hisz ha az ember nem is, a farkas rögtön reagálna nekem. Ám nem teszem meg. Nem így szándékozom a kettőnk közötti kapcsolatot felépíteni.
Felkapcsolom a villanyt, fény önti el a helységet. Kinyitom a csapokat a kádban, s míg a víz kellő szintre emelkedik benne, a tükör felé fordulok. Bőröm sápadt, mondhatni halott sápadt, a vér hiányában. Barna szemeim sötéten fénylenek. Arcom mit sem változott a századok során. Ugyanaz mint akkor amikor....
Félreteszem az ilyen irányú gondolataimat. Élek a Mesterem ajándékával, és a saját hasznomra fordítom minden egyes percét. A sajnálat és a bánkódás ideje már rég elmúlt. Hajamat egyszerű kis kontyba kötöm, elzárom a kád csapjait, és nyakig merülök az illatos vízbe. Gondolataim minduntalan visszatérnek az alvó kisfarkashoz. Más Mester talán szóvá tenné, vagy megbüntetné azért hogy elmulasztotta a kötelezettségét, ám szerintem ez köztünk szükségtelen.
Mire végzek a fürdéssel, törölközőért nyúlok, végül pedig a vörös selyemköntösöm kerül a hátamra. Hajamat leengedem, és egy gondolat fogalmazódik meg bennem. Meglepem Mike-ot álmában. Mindig ő jön hozzám ébredésem után, bátortalanul és távolságtartón. Most én megyek hozzá. Csak bennem nincsenek ilyesfajta érzelmek.
Csendesen lépdelek a folyosón át az ő szobájáig, és halkan benyitok. Újabb mosoly jelenik meg ajkaimon. Valóban az igazak álmát alussza. A takaróját elnézve pedig, nem is olyan régen fordulhatott az oldalára. Ami neki most csupán az éjszaka és az álmok országa, nekem a tevékeny időszakom. És szükségem van rá.
Megemelem a köntösöm elejét, és a háta mögé fekszem, vigyázva hogy ne érjek hozzá. Magamba szívom illatát, energiáját. Az enyém. Lehet hogy szerinte nem így van, ám az én véleményem más a kérdésben. Csak még nem fogadta el a dolgot. Lábammal átkarolom a derekát, és közelebb húzódok hozzá, ajkaimat a nyakára hajtva. Érzem ahogy megmozdul. Persze hisz az én testem hideg, jóval hidegebb az övéhez képest. Halkan suttogok a fülébe:
- Css kisfarkas, nem bántalak, de eljöttem hozzád. - karolom át a mellkasát is - Nem kell félned tőlem. A farkasod is nyugodt érzed?
Az ardeur is ébred bennem, tegnap éjjel nem mentem olyan helyre, ahol feltöltődhettem volna. Érzem hogy megborzong mellettem. Ki ne érezné ezt meg? De elnyomom magamban, elzárom, mint egy csapot. Nem használhatom fel őt még erre is. Kivéve akkor, ha akarja. Mielőtt bármit kérdezne újból megszólalok:
- Előbb segíts... - mormogom a nyakába.
Végül megharapom, édes vére újra élettel tölt meg. Fokozatosan melegszik fel testem az övé mellett, de szorosan tartom. Lehunyom a szememet, ő is ellazult, érzem. Eltelve, megnyalom a sebet, és egy sóhajjal felemelem fejem a nyakától.
- Sosem csináltam még ilyet hogy máshoz mentem azért amit akartam. - súgom végül a fülébe.

Az első érintésbe beleborzongok, de ez az ébredéshez kevés. A hátulról hozzám simuló test közelsége nyugalommal tölt el, de mielőtt még álomnak hihettem volna halkan megszólalt. A lélegzetem is elakadt amikor a keze a mellkasomhoz ért. Érintése fagyos, mintha elszívná a testem melegét, de nem húzódtam el. Ehhez is kezdtem már hozzászokni és ha az ösztönöm nem csak hamarosan elmúlik majd a dermesztő hidegség. Ennek ellenére az ölelő karra kulcsoltam a kezem, belé kapaszkodtam, mintha fel tudnám melegíteni. Önkéntelen mozdulat volt, szinte még félálomban, de hiba lenne viszakozni. Már a nyelvem hegyén volt a válasz: Nem félek, s már készültem szembefordulni Aislinnel, amikor egy érzés megállított. Végigfutott a testemen, szétáradt, beburkolt mintha ismerkedne velem. Majd egyszer csak megállt, visszahúzódott. Nem lettem tőle kevesebb, mégis úgy éreztem mintha magával vitt volna valamennyit belőlem. Már újra mozdultam volna, hogy a szemébe nézzek s feltegyem a felmerülő kérdéseket de megint megállított.
Éreztem a leheletét a nyakamon, ahogy közelít, majd a szemfogak érintését a bőrömön. Kezem megfeszült a karján miközben az emlékek megrohantak. Nem az első alkalom volt, de eddig még sosem értem hozzá közben. Keze a kezemben mintha újra életre kelt volna. Hűvös érintése elszállt lassan átvette a helyét az élet. Múló gyengeség tölt el. Ellazultam, lehunytam a szemem. Kellett pár másodperc, hogy magamra találjak. Mozdultam, hogy kényelmesebb pozíciót vegyek fel, közben balommal véletlen rátaláltam egy másik ölelő testrészre. Mondani akartam valamit, bármit. De nem jött szó a számra. A kezeimnek viszont nem kellett gondolkozniuk. Ujjaim végigfutottak a selymes bőrön. A térdhajlat előtt álltam meg s pár centivel közelebb húztam magamhoz. Előző szavai is végre eljutottak a tudatomig. Nem állhattam meg mosolygás nélkül. Karját közelebb húzva lágyan érintem ajkaimmal a bőrét. Mintha kezet csókolnék. Végül is, nem csak mintha.
-Nem gondoltam volna, hogy kivárós típus vagy.
Mondtam halkan, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kibontakoztam az ölelésből, megfordultam, majd egy pillanattal később már fölötte is voltam. Kezeim az ágyon, mintha csak fekvőtámaszt csinálnék. Lassan behajlítom a karom hogy csökkenjen a köztünk lévő távolság, közben végig a szemébe nézetem. A mosoly még mindig nem olvadt le az arcomról.
-Szóval még sosem… kellett tenned semmit azért amit szerettél volna?
A tekintetét nem engedtem el, s nem is álltam meg. Miliméterről miliméterre tettem meg lassan a köztünk lévő távolságot. Rengeteg ideje lenne válaszolni, vagy megállítani ha úgy tartja kedve.
-Az előbb, éreztem valamit. Ami belőled áradt, és mintha.. keresett volna bennem valamit.. mi volt az és miért ment el..?
A centik lassan de biztosan semmivé lettek. Közben csak hallgattam a hangját és hagytam hogy a mélybarna szemek örvénye a mélybe rántson.

Érintésével meglep. Szerintem eddig csak futólag tette. Most azonban érzem ujjaiból a gyengédséget és az erőt is. Kapaszkodik belém, támaszkodik rám, cirógat, közelebb húz magához, ajkaival kezemet érinti. Nem tudom mi üthetett belé, eddig semmi ilyesmit nem csinált. Nekem nincs ellenemre a dolog, de vannak lépések, amelyeket neki magának kell megtennie. És úgy tűnik hogy lassan meg is teszi őket. Elmosolyodok mögötte, hüvelykujjammal apró köröket rajzolva a mellkasára, végül csupán annyit mondok:
- Volt időm megtanulni hogy milyen türelemmel lenni. Ne feledd, nekem rengeteg időm van.
Mozdulata gyors, hirtelen, és már felettem is van. Lábaimmal átkulcsolom a derekát, és felmosolygok rá. Milyen kis határozott lett hirtelen. Nem mintha ellenemre lenne a dolog, csupán meglep. Nem tudom mi történt vele ma, vagy csak ma este. De határozottan más, mint amilyen eddig volt. Vagy csupán nekem nem mutatta meg eddig ezt az oldalát. Minden bizonnyal tartogat még nekem egyéb meglepetéseket is.
- Már születésemkor is voltak bizonyos jogaim, amikkel együtt járt az ilyesmi. Később pedig, egyszerű volt megkapnom amire vágytam.
Lassan közelít felém, de hagyom, had jöjjön hozzám, nem csökkentem a távolságot kettőnk között. Ehelyett a két alkarján játszom ujjaimmal, és tiszta tekintettel nézek bele szemeibe.
A kérdésén elmosolyodom. Milyen kíváncsi. Pedig ha tudná hogy mi volt az, lehet nem kérné ennyire. Vagy az is lehet hogy igen. Ezt így elsőre elég nehéz megjósolni. Persze a dolog adott, ugyanúgy reagálna rá mint bárki más. Eddig ügyeltem rá hogy ne érezze meg. Bár kérdéséből adódik, hogy Marcus nem mesélt neki róla hogy mi ez, és hogy mivel járhat. Vagy talán nem gondolt bele, hogy Mike érdeklődni fog utána. Vagy talán azt nem gondolta meg, hogy megmutatnám neki. Elég sok időmbe került hogy uralni és irányítani tudjam. Végülis ez is egy éhség. A vámpírok is küzdenek éhséggel, az alakváltók pedig ugyanúgy. De a parttalan vágy, megint más mint a vérszomj.
- Azért ment el, mert én azt akartam hogy elmenjen. Elzártam előled. - mosolygok fel rá újra, lábaimmal pedig közelebb húzom magamhoz - Éreztél már parttalan vágyat valaki iránt? Hogy semmi másra nem tudtál gondolni csak arra hogy öleld, csókold, beletemesd magad? - suttogom az ajkai közé mire bezárul közöttünk a távolság - Ezt zártam el előled. Akarod Mike? Kíváncsi vagy rá hogy milyen érzés? Megmutatom neked...
Ajkaimmal lágyan érintem az övéit, óvatosan fedezve fel őket. Karjaimat nyaka köré fonom, és magamhoz húzom, ahogyan a csókot is elmélyítem.
Magam is tudom, hogy a saját elmém egy részétől is elbúcsúzhatok ha az ardeur-t elengedem, de jobb lesz így. Megtapasztalja, megéli, élvezi.
Pajzsomat eldobom, és az ardeur végigszáguld rajtam, felpezsdítve a vérem, az érzékeimet, és felfokozva vágyaimat. Érzem ahogy Mike is megborzong a karjaim között, ahogy azt is, hogy készen áll, többféle értelemben is. Felnyögök az érzéstől, de képtelen vagyok elszakadni az ajkaitól.
Hátára fordítom, és lovagló ülésben elhelyezkedek felette. Kinyitom a szemem, és rámosolygok.
- Érezd Mike...add át neki magad...
Egyetlen mozdulattal dobom le a köntösöm, és őt is megszabadítom maradék ruhájától. Újból felé kerülök, és visszatérek ajkaihoz. Kevés választ el minket az egyesüléstől. Nagyon kevés. Vágyam sürgető. Végig szemeibe nézek, ahogy végigsimítok férfiasságán. Engedélykérésről immár szó sincs. Lehunyom a szemem, lassan fogadom őt magamba. Mire végig ér, újra megcsókolom, és lassú mozgásba kezdek. Mennyivel egyszerűbb így átlendülni a korláton, és csak egymásé lenni...

-Parttalan vágy? Ez, így is úgy is erről szól.
Tévedtem. Testemet elöntötte ez az energia, forróság járt át. A világom beszűkült, csak mi ketten maradtunk, minden más háttérbe szorult. Amikor az ajkaink összeforrtak már késő volt bármit is mondani. A határok átszakadtak, minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt. Nem bírtam betelni a csókjával, érintésével. Többet akartam, sokkal többet. Alig tűnt fel, hogy fordult a kocka s immár én vagyok háttal az ágynak. A köntös és a boxeralsóm is felszívódott az éterbe. A második csóknál már szabadok voltak a kezeim. Végig simítottam a hátán a lapockájától egészen a feneke partjáig. Majd megérintett, nem voltam felkészülve rá, s egy halk sóhajjal szakadt ki belőlem a levegő. Már épp megkérdeztem volna, hogy hova sietünk, amikor a testünk egybeforrt. Próbáltam gondolkozni, de már szinte csak az ösztön maradt, és a parttalan vágy.
Beszálltam a ritmusba, lassan, de biztosan. Közelebb vontam egy újabb csókért, Közben kibontom a haját, hogy amikor felemelkedik teljes hosszában megcsodálhassam ebből az új pozícióból. Kezeim újra elindultak a testén. Tenyerembe fogtam formás melleit, pár pillanatig eljátszottam a bimbókkal, de végül csípőmagasságban álltam meg. Gyorsítottam a tempón, majd magamhoz húztam és átöleltem.
-Ha nem haragszol..
Kezdtem, majd kis erőfeszítés árán felemelkedtem az ágyról. Először csak ülő helyzetbe, majd a csókot még mindig nyújtva megfordulok vele együtt, végül visszaereszkedem az ágyra. Sűrűbben veszem a levegőt, a szívem mintha a fülemben dobogna, de a látvány mindenért kárpótol. A hófehér test a vörös lepedőn, a szétterülő hajkorona, és minden, most mindez az enyém.
-…most átveszem a kezdeményezést.
Lassú tempót diktálok először majdnem teljesen ki, majd újra végig. Kezeink összekulcsolódnak, kinyújtom, a párnákra helyezem őket, közelebb hajolok. Az ajkaival kezdem majd lassan haladok végig az álla mentén, a nyakánál elidőzök pár pillanatra mielőtt továbbhaladnék lefelé. Először a nyelvemmel járom körbe először a bal, majd a jobb oldalit, végül finoman a fogaim közé veszem. Lassan fölemelkedem a melleiről, ha mozdulna a kezét nem eresztem, majd gyorsítok a tempómon. Kezdetben két három lökés gyors egymásutánban, majd egy lassú, azután már nem finomkodok. A szemébe nézek a fúkusz lassan szétesik szívem dübörgése már szinte egyhangú, két dobbanás közti szünetet szinte nem is hallani.
Az utolsó előtti pillanatban valami átfut az agyamon. Egy másodpercnyi logika csupán a tengernyi vágyban. De elég volt ahhoz hogy kizökkentsen. Elengedem a kezeit, fölemelkedek.
-Ugye, szedsz fogamzásgátlót?

Kibuggyan belőlem a nevetés. Dolgom befejezetlen maradt. Pozíciót váltok. Feltérdelek, majd a feneke alá nyúlva magamhoz emelem. Mert a vágy még mindig nem múlt el, akár a házat is ránk gyújthatnák, akkor is csak a párnákon szétterült hajzuhatagot, a mélybarna szemeket és az előttem vonagló testét látnám.

Ösztönösen rámosolygok, sóhaja ajándék számomra. Pár pillanatig csupán a teljességre koncentrálok, melyet testem érez. Egy pár napja motoszkál bennem a gondolat, hogy milyen lenne megkapni őt, élvezni ajkait és testét, megkapni és megélni vele az orgazmust, és az övét is. Most ő is akarta. Lépett felém, és itt lüktet bennem.

Együtt mozgunk, lassú mozdulataink mély sóhajokat csalnak elő belőlem. Érintései nyomán bőröm bizsereg, szinte sistereg közöttünk az energia. Vágyom rá, ahogy ő is vágyik rám. Ösztönös, szenvedélyes, és a maga nemében gyönyörű. Magához húz, ajkaim szenvedélyesen fedezik fel újra övéit, nyelvünk közös táncot jár. Kibontja a hajamat, mely sűrű függönyként rejti el arcunkat. Felemelkedek, fejem hátra hajtom, kezeimmel mellkasát simogatom. Lehunyom szemeimet ahogy ujjai melleimet cirógatják, apró nyögést előcsalva belőlem. Megtartja a csípőm, és felveszem gyorsabb ritmusát. Rajtam nem múlik, így is élvezem őt. Magához húz, én pedig készségesen simulok testéhez, ölelő karjai közé, ajkaink ismét találkoznak. Együtt ülünk fel, szájába nyögök a pozíció váltástól, ahogy mélyebbre siklik bennem. Hintázó mozdulatot teszek, mert olyan nagyon jó vele most így.
Kis idő múlva bőrömet a takaró selyme simítja végig. Figyelem a szemeit, ahogy távolodik tőlem. Arcáról könnyű olvasni. Noha szaporán szedi a levegőt, de tudom hogy nincs ellenére a látvány. Igézően rámosolygok. Igen, most mindez az övé. Ahogy ő is az enyém. Széjjelebb nyitom a lábaimat teste mellett.
- Ahogy kívánod.. - súgom neki.
Ahogy újra megmozdul, testem ívbe feszül, csípőmet megemelem, hogy egészen mélyen fogadhassam őt magamba. Ujjaink összekulcsolódnak ahogy lökései mélyülnek, csak egymásba kapaszkodunk. Ajkai érintése nyomán felnyögök, és picit felemelkedek az ágyról, hogy jobban hozzám férjen. Lábaimat dereka köré fonom, hogy még közelebb legyen hozzám. Egyre gyorsítja a ritmusát, én pedig minden mozdulatának elébe megyek. Bőr ér bőrhöz, ágyék ér ágyékhoz. Át akarom ölelni, de szorosan tartja a kezeimet, nem tudok mozdulni. Le se tagadhatnám hogy ez tetszik. Felfokozott tempójával együtt felgyorsul a légzése is. Ezáltal az enyém is.
Hirtelen áll meg, kezeimet elengedi, és kérdés ül a tekintetében. Pislognom kell párat hogy pontosan mit is kérdez.
Nevetését hallva, én is felnevetek.
- Nem kell félned hogy megfogan bennem a gyermeked.
Vágyom rá, akarom az orgazmusát, akarom őt, de még nem akarom elengedni. Még nem. Feltérdelve magához emel, én pedig megcsókolom. Csak hogy ne feledje hol is jártunk éppen. Az én testem is éhezik a kielégülésre, de ha már kizökkentett, akkor játszom vele egy kicsit. Hanyatt döntöm, és rámosolygok.
- Ismerkedjünk meg..behatóbban.
Ezzel hátat is fordítok neki, és elhelyezkedem fölötte. Kézbe veszem, és végigfuttatom rajta a nyelvem, puha csókot lehelek rá, és ajkaimmal folytatom, ízlelgetve őt. A saját ízem csak fokozza az egészet. Nem sietek, lassan csinálom, nem akarom hogy idő előtt elérjen a végére. Ajkaim mellé bevonom az egyik kezem, hogy intenzívebbé váljon. Tetszik, ahogy összerándul, ahogy reagál rá. Halk cuppanással engedem ki ajkaim közül.
Felemelkedek, és előrébb csúszok. Megfogom a két bokáját, és így fogadom őt be újra, megajándékozva a látvánnyal ahogy újra egyesülünk. Ritmusom lassú. Teljesen rácsúszok, majd kiengedem magamból, majd újra bennem van mélyen. A mozdulatokba beleremegek, és mindegyik végén egy nyögés hagyja el ajkaimat. Hajamat a hátamra simítom, szorosabban markolom őt, és gyorsítok a ritmusunkon. Kénytelen vagyok belé kapaszkodni, hogy tartsam magam, és ne fusson ki belőlem minden erő.
Őt akarom. Hogy legyek az övé. Lecsúszok róla, megtámaszkodom alkaromon, és hátranézek rá. Tekintetem perzselő, de egyben kérlelő is. Így szeretném őt. Gyere kisfarkas...legyen hát még jobb...

Újra én vagyok alul. De nem ellenkezem, kellene egy kis szusszanásnyi idő. Érezhetően Aislinnek más tervei vannak. Újra belém akad a levegő. Felemelem a fejem hogy jobb rálátásom legyen a helyzetre, de a következő mozdulatára visszahanyatlom az ágyra. Elfojtok egy nyögést, de a testem megmerevedik, combom megfeszül. Amint újra levegőhöz jutok megszólalok. Halkan a vágytól elmélyült hangon.
-Ezt… a játékot is ketten játsszák.
Kezeim kapaszkodót keresnek, de az ágytámla túl messze van. Testem újra és újra megfeszül. Nincs más hátra belé kell kapaszkodnom. Lábait széjjelebb tolom hogy hozzáférjek majd csókolni kezdem. Bejárom a nyelvemmel kívül belül, majd kézi segítséghez folyamodom. Finoman széthúzom és tartom, aztán újabb mélyebb csók következik. Ahogy halk cuppanással elszakad tőlem, önkéntelenül is belenyögök a csókba. Végül elengedem én is. Eltávolodik, csak későn esik le, hogy mire is készül. Látni és érezni is egyszerre felemelő élmény, mégis le kell hunynom a szemem minden egyes becsapódáskor. Remegés fut végig rajtam. Kezeim a lepedőbe markolnak de hiába, nincs semmi amibe kapaszkodhatnék. Egy örökkévalóságnak tűnt mire felfogtam hogy vége. A könyökömre támaszkodva felemelkedtem kicsit, és amikor a tekintetünk találkozott tudtam, hogy végleg elvesztem.

Föltérdeltem. Most az én köröm jön. Ahogy közelebb kerültem a tekintetünk elszakadt. De volt más amire figyelnem kellett. Nagy erőfeszítésbe került, mégis lassan kezdtem. Kezeimet végigfuttattam a vállán, a lapockáján, majd áttértem a melleire végül a hasán keresztül vissza csípőre. Kezdett kicsúszni a kezemből az irányítás. Ráhanyatlottam egy csókot hagyva a vállán majd kezeim leszaladtak a két combjára, végül elhátráltam, magammal húzva összezárt lábait. A pozícióváltás megtette a hatását. Annyira másabb volt így, hogy újra felnyögtem az élvezettől. Kezeim még egyszer végigvándoroltak a hátán, majd megmarkoltam a fenekét és egyre gyorsuló csípőmozgással Vetettem belem magam. Nem bírtam sokáig. De látni akartam. Kicsúsztam belőle, megfordítottam majd széttártam a lábait, és újra behatoltam. Ráborultam egy csókért. Majd még egyért. De valami még nem stimmelt. Magamhoz vontam, átöleltem, Majd újra felültem, térdeltem. Kezemmel a fenekét tartva végre egy szintbe kerültünk. A szemébe néztem végül elmosolyodtam. A szememet lehunyva a fejem a vállára hanyatlott. Közben elértem a maximumot. Már nem volt tovább. Újra lehanyatlottam az ágyra, kezeim végre rátaláltak az ágytámlára. Azután nem maradt más csak az eufória egyre növekvő hullámai.

Igen, akarom így, és tudom hogy érzi ezt. Feltérdel, testünk összepréselődik. Egy futó érintés is apró nyögést csal ki belőlem. Lassan kezd bele, ujjai nyomán bőröm bizsereg, több érintésért kiabál. Testem rá vágyik, őt akarja. Hiába próbál lassítva mozogni, az ő teste is többet követel, és az én testem is többet és többet akar. Végül megmarkolja a fenekem, és csípőjének egyre gyorsuló mozgásával tesz újra és újra magáévá. Megmarkolom a takarót, és a szoba csendjébe kiáltom hogy mennyire jó. Magam sem tudom hányszor nyögök fel, de képtelen lennék neki azt mondani hogy álljon meg.
Valamiért mégis megáll, és kérdő tekintettel nézek hátra, hogy mégis mi történt, miért hagyta abba, és miért most, amikor érzem testének apró rángásaiból hogy hamarosan ő is feljut a csúcsra velem együtt. Megfordít, és hirtelen hatol belém újra, én pedig készségesen adom oda magam neki. Csókban forrunk össze, szomjasan mintha az előző percek végtelen hosszúak lettek volna. Körmeimet végighúzom a hátán, és magamhoz ölelem. Ő is magához von, átölel, szinte teljesen összeolvadunk. Újra felül velem, vállába kapaszkodom ahogyan egész mélyen érzem magamban. Visszamosolygok rá, egy halk nyögés kíséretében. Fejét a vállamra hajtja, hajába túrok, végignyalom a nyakán lévő puha bőrt az ütőér mentén.
Lehanyatlik az ágyra, megkapaszkodva az ágytámlában. Ismét én kerülök felülre. Csípőm ütemesen mozog szinkronban az övével, kezeim mellkasát cirógatják, végül ráteszem őket az ő kezeire, és felgyorsítom ritmusunkat. Az orgazmus első hullámát érezvén, lehajolok hozzá, esdeklőn a szemébe nézek, apró csókot lehelek ajkaira, és ajkaimmal visszatérek a nyakához. Mindent akarok most tőle. Megharapom, mikor megérzem hogy teste megremeg, átesek a vakító fehérségbe, fényes csillagként robban fel bennem az orgazmus, vére pedig csak megnöveli az erejét. Tudom, érzem, ő is ugyanezt éli át, az ardeur pedig kettőnkön végiglovagolva beszippantja ezt az energiát. Mike energiája átáramlik belém, és rajtam keresztül a vámpírjaimba, feltöltve őket is. A Freki energiája pedig átáramlik a Cirkuszban lévő farkasokba. Valahol, a távolban pedig az Ulfric is felkapja a fejét az energia löketre. Ha elzárja, a falka nem fogja tudni.
Tehetetlenül rogyok rá Mike-ra, de még nem engedem ki magamból. Mostmár tudja mi az ardeur, tudja milyen érzés ennyire vágyni valakire. És ebben egyesülni valakivel. Újra apró csókot adok ajkaira, rámosolygok, felemelkedek és hagyom hogy kicsússzon belőlem. Szemeim már nem fénylenek a vámpírerőtől, újra sötétbarnák mint korábban. Immár csak én vagyok.
Mellé fekszem, és nem tudom hirtelen hogy mit mondhatnék neki. Megtámasztom az arcom a kezemen, és felnézek rá.
- Ilyen az ardeur kisfarkas. Egyszerre csodálatos, és félelmetes is. - mosolyodok el.
Inkább nem fejtegetem neki most hogy miért félelmetes, hisz testem még mindig próbál megnyugodni az előbbi élvezetek után. A csodálatos részére, pedig gyanítom ő maga is rájött. Ilyen a szex Belle gyermekeivel, ilyen a szex egy szukkubussal...vajon megijedsz kisfarkas? Vagy akarod még? Elmenekülsz vagy gyűlölni fogsz?
Bár gyanítom, megérezte az energiák áramlását, tehát tudja hogy nem szimplán feküdtünk le egymással. De nem kérdezte hogy mivel jár. Ám nem sérült meg. Nem esett bántódása. Akart engem, én is akartam őt..

Izmaim megfeszültek, pont egy időben a harapással, de nem amiatt. Éreztem ahogy felgyülemlik bennünk az energia, majd hirtelen átszakadt a gát. Túlcsordult, nem tudtam nem is akartam visszatartani. Túláradt. Elérte a farkasokat a környéken, és éreztem, hogy Marcushoz is elért.
Hirtelen ért véget. A szívem még mindig hevesen dobogott, a légzésem lassan helyreállt. Izmaimon jéghideg bizsergés lett úrrá ahogy elszállt belőlem az erő. Aislinn rámhanyatlott. Ahogy elnéztem belőle is legalább annyit kivett ez az egész mint belőlem. Minden apró mozdulatára összerándultam, amikor mellém feküdt végre megkönnyebbültem. Ránéztem és felnevettem. Hangosan, minden gond nélkül, megkönnyebbülten.
-Nem hittem, a szex lehet ennyire…
Nem tudtam befejezni a mondatot. Nem találtam szavakat rá. Oldalra fordultam hogy szembe kerüljünk.  Mivel nem tudtam kinyögni semmi értelmeset inkább közelebb hajoltam félresöpörtem a haját az arcából, majd áthidaltam a köztünk lévő távolságot egy újabb csókért.
Visszafeküdtem, nyújtóztam egy sort, majd lehunytam a szemem. Kellett pár perc hogy összeszedjem a gondolataimat. Ráadásul abban sem voltam biztos hogy most egyből fel tudnék normálisan állni.
-Ha jól rémlik akkor ezt megérezte az összes farkas.. Mégis hogy lehet ez…? Nem értem.
Felültem, majd lassan felálltam. Végignéztem Aislinnen valamiért a szeménél állapodtam meg.
-Nem tudom te hogy vagy ezzel, de azt tudom hogy rám, rám férne egy fürdés.
Kissé még imbolyogva indultam a fürdőbe. Megnyitottam a forró vizet a kádban, majd a csaphoz támolyogva hideg vizet engedtem a kezemre majd lehűtöttem vele a homlokom, az arcom. Végül a mosdóra támaszkodva tükörbe néztem.

Újra felrémlett az érzés ahogy a felgyülemlett energia túlcsordul és eléri a közeli falkatagokat. Nem tudtam eldönteni hogy ez jó-e vagy rossz.  Még nem, csak álltam a tükör előtt, hallgattam a víz csobogását, de az elmémben csak Aislinn járt s a vele töltött idő. Azon túl semmi más.

A nevetése a tipikus frissen kielégült férfi nevetése. Szemei csillognak még a megélt energiától, és magától a szextől is. Szemöldököm felvonom a befejezetlen mondatra. Igen, előtte már sokan keresték rá a szavakat, hogy mennyire más így, mennyivel jobb, mert annyi tény, hogy az ardeur egy olyan élmény, amit semmi más nem tud megadni. Az ardeurt nem érdekli ha szerelmes vagy, ha lelki problémás, ha örök vesztes, ha megtalál, ha megperzsel a láng, a tested cselekszik, nem az elméd.

- Tudom. - mosolyodok el újra.
Én ne tudnám hogy milyen ez? Bár ezzel élni nap mint nap, kicsit más, mint csupán megélni a tüzet. Nekem a részem, és elég hamar feléledt bennem. Nem vagyok büszke arra amit akkoriban csináltam, de szerencsémre megtanítottak bánni vele. Így én kezelem, én irányítom, nem pedig fordítva. Persze nem én vagyok az egyetlen, néhányan Belle vonalából örököltük ezt a képességet, de az enyém nem az eredeti. Az a Szép Halál képessége. És attól nincs menekvés, az ellen lehetetlen jóformán védekezni. Láttam tőle egész bálteremnyi embertömeget szeretkezni, kortól, nemtől, alkattól és minden egyébtől függetlenül. És sokan lettek öngyilkosok is miatta.
Mike közelebb húzódik, de nem tudom mit várjak tőle, nem tudom hogyan fog erre az egészre reagálni. Végül megcsókol. Viszonzom, és rámosolygok. De a kérdése nagyon is logikus. Meg is lepődtem volna ha nem érzi meg ezt. Mit is mondhatnék neki?
- Nem az összes. Csak akik körülöttünk vannak, és általad össze vannak kötve velem is. - sóhajtok fel, és a hátamra fordulok - De nem csak ők kaptak ebből az energiából. A hozzám tartozó vámpírok ugyanúgy feltöltődtek most. - elhallgatok egy pár másodpercre - Az ardeur, a tűz az enyém. Bennem van, és ha nem táplálom rendszeresen valamilyen módon, akkor elhatalmasodik rajtam, és a végén nem tudnám irányítani. Mond neked az a szó valamit hogy szukkubus, kisfarkas? - nézek rá - Mert éppen most feküdtél le eggyel. - visszafordítom tekintetem a mennyezet felé - Engem nem csak a vér tart életben, hanem a szex is. A létezésem egyik alapja. A mesterem ajándéka. Ha az ardeur-t kiengedem, ezt a részem táplálja, és rajtam keresztül azokat is, akik hozzám tartoznak.
Így nyert ő is az energiából, de gyanítom ezt már összerakta idő közben. Nem tudom mit mondhatnék még neki. Kérjek bocsánatot? Az nem az én formám, és nincs is miért megtennem. Nem bántottam. Akarta ezt, akart engem is. Éreztem rajta, már az ardeur előtt is. Így csak némi extrát kapott a dolog, de a lényegen semmit nem változtatott.
Figyelem ahogy felkel az ágyból, és a fürdőszoba felé indul. Hamarosan víz csobogása hallatszik. Hagyok neki pár perc magányt, hogy feldolgozza, megértse és mérlegelje a dolgokat. Végül felállok, és egyszerű valómban besétálok hozzá a fürdőszobába. A tükör előtt találom. Nem tudom mi járhat a fejében, nincs efféle kapcsolat közöttünk, hisz nem a halandó szolgám. Így csupán találgatni tudnék. Elzárom a vizet, és a csend ránk telepszik. Mondanom kellene valamit? Ehelyett belépek a kádba, és elmerülök a habok között. Felé fordulok.
- Csatlakozol hozzám kisfarkas? Mert nem csak rád fért rád az a fürdés, hanem rám is. - mosolyodok el - Nem kell tartanod tőlem, az ardeur most messze jár. Csak te és én vagyunk, magunkban, minden nélkül...

Hosszú percekig álltam a tükör előtt. Csak néztem azt a két kicsi harapásnyomot és az elhangzottakon gondolkoztam. Azaz csak gondolkoztam volna, de az elmém cserben hagyott.  A nihilből nem a víz csobogásának elhalása, hanem Aislinn hangja rántott ki. Pár pillanatig csak a tükörképét néztem, majd végül felé fordultam.  Az egyik felem üvölteni szeretett volna. A farkasomnak nehezére esett elfogadni a tényt, hogy ez is csak egy szükséglet, hogy megint csak táplálék voltam csak egy más módon. A másik felem elmerült volna a vízben, tesztelni Aislinn állítását. Újra vele lenni az ardeur nélkül,  kötöttségek, éhség nélkül.
Egyik kényszer sem győzött. Egy szó nélkül, beleereszkedtem a vízbe.  De még ott is csak tépelődtem. Üres tekintetem a habokon keresztül a szemben lévő nőn állapodik meg. Egyedül éreztem magam. Nem most kezdődött. Már korábban is bennem volt, csak hazudtam magamnak. Azt hittem minden rendben, de közben eltávolodtam a falkától. Rég volt hogy utoljára így éreztem. Most meg, itt ül velem szemben egy kád forró vízben. Én pedig elveszve. Nem tudom mit tegyek.
-Hiányzik a falka..
Nyögöm ki végül. Nem akartam kimondani, nem akartam, hogy tudja. Mint kimondtam tudtam, hogy nem kellett volna, hogy gyávaság. De kicsúszott, és valahol belül végre megnyugodtam. Tudtam, hogy igaz. Tudtam, hogy tudja hogy igaz. A késztetés, hogy tomboljak csalódottságomban, elmúlt. ahogy a vágy is az újabb megtapasztalásra. Másfajta vágy sugárzott most a szememből, aminek semmi köze nem volt a szexhez, az ardeurhoz.  Mondani akartam még valamit, kérni, hogy jöjjön közelebb. Ehelyett a habokon keresztül felé nyúltam. Közelebb húztam, hátulról átöleltem. Arcomat a hajához dörgöltem. Most tudtam gondolkozni. Az, hogy érinthetem megnyugtatott.
-Azt hittem ez nem az éhségről szól, azt hittem, hogy ez más.. –Karom megfeszült, kezeim egymást szorongatták-  Azt hittem ez nem csak a kajáról, a szükségletekről szól.  Most már mindig így lesz? Vér és szex aztán mindenki megy a dolgára…? Nem..! –Dühöm amilyen gyorsan fellángolt olyan gyorsan el is lobbant. Hiszen Aislinn nem ment el, itt maradt velem. – Nem…! Ne válaszolj. Nem akarom tudni. –Szorosabbra fontam az ölelést. Halk sóhajjal távozott belőlem a bosszúság utolsó foszlánya is. Egy puszit nyomtam a vállára, majd ráhajtottam a fejem.-Mi lesz most?- Legalább annyira szántam neki a kérdést, mint magamnak.
 

Nem tudtam mit egyek. Újra bevillant egy emlék. Nem az ardeurröl, hanem közvetlen azelőttről. Testem önkéntelenül újra reagált a másik közelségére. Mély levegőt vettem, de az érzés és a vágy még nem múlt el.

Nem mondok semmit, hagyom had figyeljen. Van min gondolkoznia. Megtanultam türelmesnek lenni, ez a végtelen idővel rendelkezés egyik velejárója, de soha semmit nem ajánlok fel kétszer. Egy ilyen típusú férfit mint Mike, pedig nem ajánlatos siettetni. Így is jóval többet megtett az elmúlt órákban, mint ittléte alatt összesen. És nem csak a kétszeres véradásra gondolok, hanem minden másra is. Arcán látom a vívódást. De akármit is érez, gondol, neki kell kimondania. Nem tehetem meg helyette.
Csendesen figyelem, ahogy beleereszkedik a kádba. Tekintetünk találkozik a habok felett, de egyikünk sem töri meg a csendet. A csendnek mindig ereje van. A kérdés, hogy ez számunkra békés csend, amelybe jó beleburkolózni, vagy terhes csend, amely csak nyomasztó gondolatokat akar belénk táplálni? Erre még magam sem tudom a választ. Oly sok minden megváltozhat akár csak percek alatt is. Várom hogy mondjon valamit, ami a szívén van most.
Oldalra biccentem a fejem a falka hallatán. Mike magányos? De hisz elmehet innen, kivéve az éjszakákat általában, de szabadon járhat be és ki. Lehet a farkasokkal, én nem tiltottam el tőlük. Az, hogy Beverly nem volt a falkával régebben, az ő döntése volt, ő akarta így. Érzem szavain hogy igazak, de nem tudom mit mondhatnék rá. El szeretne menni? Vissza akar térni hozzájuk? Több szabadságra vágyik?
Tekintetéből olyasmi sugárzik felém, ami meglep. Nem a szex utáni vágyat látom benne, de szemeiben nyoma sincs az ardeur fanatistákon látszódó csillogásnak. Akármi is van szívében most, teret kell neki hagynia, és elmondani, tenni érte, így könnyebb lesz neki is, nekem is.
Szavak helyett azonban magához húz, átölel hátulról, arcát pedig hajamba temeti. Felsóhajtok, és beleburkolózok ölelésébe. Megnyugvása végigsöpör rajtam, mint egy lágy szellő. Mitől tartott vajon?
Szavai összezavarnak. A mi világunkban sokakat a szex és a vér kovácsolja össze. Ám az előbb még a falka hiányát emlegette. Mit szeretnél tőlem kisfarkas, mit mondjak neked? Itt vagyok veled...Dühe amilyen perzselő, olyan gyorsan tűnik is tova, ahogy végiggondolja iménti szavait. Ajkait vállamon érzem, és követi arca is. Hozzábújok, hisz összetartozásunk egy egység is közöttünk. Mi lesz most? Mivel mi lesz? Vele? Velünk? Vagy ebben a pillanatban? Vagy talán holnap éjszaka?
- Nem tudom mit mondhatnék erre... - simítok végig ujjaimmal engem ölelő karjain - Nem kell mindig súlyos gondolatokkal nehezíteni gondolkodásunkat kisfarkas. Néha csak, el kell fogadni amit kapunk, és sodródni az árral. Egyszer minden hajó kiköt.
Szembe fordulok vele, hajába túrok, és tenyereimen megtámasztom a fejét. Fentről nézek a szemébe. Ébredező vágyát már nyelvemen érzem. Teste reagál az enyémre, ahogy az enyém is az övére, csak annak nincs látszata. Ajka fölé hajolok.
- Mire vágysz Mike? Mit kívánsz? - súgom ajkai közé, de csak futólag érintem őket.
Valaki egyszer azt mondta nekem, minden problémát az ágyban akarok megoldani. Talán van benne némi igazság. Bár nem tudom az mennyire jelent bajt, ha kívánom őt. Ha valóban a falkára vágyik, akkor előbb-utóbb el akar majd menni...de az jelenleg egy másik lapra tartozik.
Hozzásimulok, apró puszikkal haladok ajkaitól, a füléig.
- Kérdeztem valamit kisfarkas...- súgom neki újra.

Nem tudom figyelem kívül hagyni, hogy valami hozzáköt. Hiába tudom, hogy a vér ami melegíti a testét egy órája még bennem keringett.  Hiába tudom, hogy nem lehet köztünk semmi, mert ő egy vámpír, a hajnal első sugarára elszáll belőle az élet. Így nem működhet. Nem állhatom a tekintetét mikor a függetlenségemről esik szó, mert hiába utasítottam el a védelmét, a cirkuszban még mindig érinthetetlenként kezelnek. De mégis, hogy érinthetem. Most megnyugtat. Nem értem miért kívánom még mindig. Hiszen az Ardeur elmúlt rég.
A szavai zökkentenek ki. Pedig  olyan kellemes volt ez a kis csönd.
-Szóval, azt akarod mondani, hogy túl sokat gondolkozom?  
Lassan kicsúszik a karjaimból. Érdeklődve tekintek föl rá ahogy felém fordul, kezeim a derekán állapodnak meg. Első szavaira csak tátogok egy sort. Át kellene gondolnom a dolgot. Talán csak újabb értelmetlen kérdéseket tennék fel.  Lehet hogy mégis igaza van. Most zajlik az élet, csak sodródni kell az árral.
-Vágyom? Nem, akarom… Téged akarlak! –Elébe megyek a következő puszinak, csókká formázom. -Ha már itt tartunk elkellene egy nagyobb fürdőkád is. Az ágy is lehetne valamivel keményebb… és.. –Újra az ajkait keresem, közben ujjaim a lábai közé csúsznak a sikamlós vízben.  Végigsimítok rajta, a szám mosolyra húzódik az egyre hosszabbra nyújtott csók közben majd behatolok először egy ujjal.  A víz megnehezíti a dolgom. Ajkaim még mindig az ajkaira tapadnak, ahogy dolgozom benne. Érezni akarom az ízét ahogy megtalálom azt a pontot amit kerestem. Zihálva válok el tőle, levegőre még szükségem van.- …és… szeretnék pár szabad estét a falkával. –Mielőtt válaszolhatna a középső ujjam is csatlakozik a menethez. A légszomjam is elmúlt, nyelvem újra felfedezőútra indul hogy felfedezze az édes ajkakat.
A kontaktust fenntartva jobb pozíciót keresek. Ballal újra átölelem, végül közelebb viszem magunkat a fürdőkád másik széléhez, hogy ne kelljen tartanom, és újra én emelkedhessek fölé. Balom a melleivel játszik, ajkaim csak néha, egy-egy levegővételre szakadnak el az övéitől. Ha mégis szóhoz jutna mielőtt a végére érnék és begörcsölne a karom, csak csendre intem és annyit mondok:

- Néha csak, el kell fogadni amit kapunk, és sodródni az árral.

Egész bensőm felujjong szavaira. Akar engem, kíván engem. Érzem, tudom, de hallani azért mégis más. Én is kívánom őt. Ardeur nélkül is. Ajkaink csókban forrnak össze, érintése derekamon lágy, mégis bizsereg a bőröm a meleg víz ellenére is. Egyik szemöldököm felvonom, ahogy elkezdi mondani hogy még mit szeretne, de ujjainak érintése elfeledteti velem a szavaimat. Halk nyögéssel adom át magam újra a csókjának, és mozgékony ujjainak.
Szavai nyomán kinyitom a szemem. Pár szabad estét? Ejnye kisfarkas, azt hiszed ezzel le tudsz kenyerezni? Azt majd még meglátjuk hogy mi lesz a későbbiekben. Most azonban nem igazán óhajtok mással foglalkozni, csak azzal amibe éppen belekezdtünk az imént.
Hátam a fürdőkádat érinti, Mike-hoz simulok. Tenyerem végigfuttatom a hátán, majd a fenekén és közelebb húzom magamhoz. Csendre int. Felmosolygok rá. Az utolsó szó jogát azért szeretem megtartani. Végigsimítok férfiasságán, amely jól érezhető bizonyítéka annak, hogy nagyon is felkészült a folytatásra, és magamhoz igazítom. Az én lendületemmel és az ő segítségével, bennem is van. Lehunyom a szememet az érzés hatására. Végül felnézek rá, és elmosolyodok.
- Akkor adj nekem mindent. Most. - suttogom halkan.
Megcsókolom, és hagyom hogy a testem átvegye az irányítást. Itt már tényleg nem kellenek szavak. Lábaimmal átölelem a derekát, és magamhoz ölelve ringok vele ebben a különös és ősi ritmusban, örülve annak hogy itt van velem. Most semmi sem fog az agyára hatni, hiszen csak velem van. Kérdés hogy ez elég lesz-e neki, vagy hiányolni fogja az ardeurt.
Felnézek rá és mosolyogva tolom fel magam kezeimmel, egyre jobban kiegyenesítve őt. Míg végül jórészt az ölében ülök, de még mindig tartom magamat. Apró csókokkal rajzolom végig szemöldökét, és magamhoz ölelem újra. Ritmusom lágy, lassú, nem sietek sehova. Szeretném őt kiélvezni. Hisz ki tudja, talán ez az utolsó alkalom hogy együtt vagyunk.
A pózváltás egy nyögést csal ajkaimra. A víz miatt kicsit másabb így, de a fájdalom az első lökésekkel el is múlt. Testem könnyedén alkalmazkodott az övéhez. Újra ajkait keresem, mintha az egész lényét magamnak akarnám. Talán ez egy kicsit igaz is. Bár nem lehet nekem az egyetlen, ahogy én sem neki, de ki tudja. A jövő mindig annyira homályos.
Picit helyezkedve a vállait ölelem át, lábaimat széjjelebb tárva hogy jobban magamban érezzem. Rámosolygok valahol félúton a boldog és félúton a kéjjel teli arcommal. Szemeim most nem égnek vámpírtűzben. Ugyanolyan sötétbarnák mint amilyenek emberként voltak. Az övében sem látom a farkast. Akár két halandó...

A kis türelmetlen. Eltökélt szándékom volt addig kényeztetni míg el nem ernyed a karjaimban,  de az érintésére, mozdulataira reagálnom kellett. Az előző gondolat elszállt. Nem úgy mint az Ardeur tüze alatt, inkább a követelődző női test hatására. Oly rövid idő telt el, mégis úgy tűnik most, mintha az ardeur meg sem érintett volna. Reagálva a másikra, testem befejezte a mozdulatsort, amivel végül egyesültünk. Szavaira csak egy mosollyal  válaszolok. Nem húzom tovább az időt. Beszéljenek helyettem a tettek.
Szerencsére csak egy kicsit kellett visszafognom magam a víz miatt. Ha nem kapkodunk talán jobb munkát végzek és zökkenőmentesen térhetünk rá a lényegre. De ez nem is olyan nagy gond, most végre figyelhetem minden reakcióját. Legutóbb nem tudtam eléggé kitapasztalni, hogy mire, hogyan reagál.  Kezeim újra végigjárják a testét. Ugyanaz a terület, mégis más. Több is, kevesebb is. Az Ardeur ködében elvesznek az apró részletek. Az viszont rémlik, hogy ez a póz különösen kedvére való volt.
A tekintete lassan megváltozott. Amit láttam meglepett. Nyoma sem volt benne a vámpírlétnek.  Most tiszta, élettel teli, boldog, és mégis a vágy tüze járta át az egészet. Egy pillanatra megálltam, hogy kiélvezhessem ezt a tekintetet. Viszonzásképp én sem adhattam kevesebbet. Egy gondtalan mosollyal kezdődött ami végül vigyorrá szélesedett ahogy felnéztem rá.  Csak én és ő se külső, se belső problémák. Ha csak percekig tart akkor is megérte.
Kicsit felszisszentem amikor kezei a hátamon az előző aktus maradványaként hátrahagyott körömnyomaihoz értek. Addig nem is tudatosult bennem, de most van jobb dolgom is mint a hátammal törődni. Egy egyre erősödő gondolat fokozta a ritmusom, végül kiteljesedve tudatosult bennem, hogy ideje átvenni az irányítást. Magamhoz öleltem. Így a lábaival a derekamon a testünk szinte összeforrt.
A vérfakraslétnek is vannak hétköznapi előnyei. Többek között ha kedvem támad akár ki is léphetek a kádból még Aislinnel a karjaimban is. Szerencsére a szőnyeg még nem ázott át teljesen a vízpárától. Így nem csúsztunk el amikor édes terhemet tartva kiléptem a vízből. Egy kicsit ugyan bizonytalanra sikerült, de a forró vízben nem maradhattam tovább. Nem mentünk messzire.  A csempézett fal közelebb volt mint gondoltam.  Kezeim a hideg kőre tapadtak . Tenyerem alatt lassú erekben indultak útnak a vízcseppek. Eközben Aislinn a fal és énközém szorult. Most hogy nem kellett aggódnom, hogy megcsúszom a kádban kiesve a lendületből, végre érdemben is munkához láthatok. Közepes tempóban kezdek, ügyelve arra hogy hevességem okán nehogy kárt tegyek a törékenynek tűnő női testben.
Változtattam a pozíción hogy újra az ajkait ízlelhessem. Majd a ritmust még mindig tartva kezeimet a feneke alá csúsztatom és feljebb emelem. Arcomon sejtelmes mosollyal indulok el a szájától a nyaka felé. Végignyalom a bőrt. Érzem ahogy a szíve dobog, ahogy a teste beleremeg minden mozdulatomba. Az íze is arra ingerel hogy megtegyem amire gondoltam. De végül csak lágyan beszívom a bőrt s egy apró harapást hagyok a selymes bőrön.
Elszakadtam tőle hogy megcsodáljam a művem. Csak egy kis nyom maradt. Nem mély, semmi vér, mégis elégedettséggel töltött el hogy a testén hagyhattam. A szemébe néztem abban a pillanatban. Elégedetten.  Majd körkörös csípőmozdulatokat iktattam be az eddigi ütembe.

Mosolya meglep, egy kisebbfajta ajándék számomra. Főleg mert őszinte, és boldog. Mike szerintem nem is tudja magáról hogy milyen jóképű. Akkor főleg, ha ilyen mosoly sugárzik az arcáról. A tény pedig hogy miattam mosolyog, nos, mondhatnám hogy felvillanyoz.
Nem kerüli el a figyelmemet hogy felszisszen. Elmosolyodok újra. Nem akartam bántani, az magától értetődő, ám a sérülése azért van, mert jól éreztem vele magam. Nagyon jól. A mosolyom pedig nyögésbe megy át, ahogy meggyorsítja a ritmusát. Nyakához hajolok, és magamhoz ölelem még jobban, már ha ez még lehetséges. Az orgazmus pedig ívbe feszíti a testem. Szerencsémre tudok belé kapaszkodni, amit meg is teszek, míg testemen áthullámzik a gyönyör fehér folyama. Elernyedek karjai között, puha csókokkal halmozom el vállát, és nyakát. Meglepett sikkantás hagyja el ajkamat ahogy felemelkedik velem.
Hátam a hideg csempét érinti, de sokkal jobban vonz a forróság, amely Mike-ból árad, amely megtölt, energiát ad. Lehunyom a szemem, noha testem remeg még az előbb átélt gyönyörtől, mégis hálásan fogadom őt magamba újra és újra. Karjaimat nyaka köré fonom, lábaimmal derekát ölelem, nehogy elszakadjunk egymástól. Feljebb emel, megcsókol. Ajkaink nem maradnak sokáig együtt. Kinyitom a szemem. Furcsa, sejtelmes mosoly játszik ajkain. Nyakamat csókolja, testem megremeg. Felnyögök amikor megharap. Még akkor is ha tudom hogy megjelölt. Amit nagyon nagyon régóta senki nem mert megtenni. Mert senkihez sem tartoztam. Mike talán bátrabb mint gondoltam.
Tekintetünk találkozik, elégedettség sugárzik belőle. Magamhoz húzom és megcsókolom. Körkörös mozdulataira újra felnyögök, de a ritmusunk szilárd. Lüktet bennem.
Mire karjaimban megremeg, átölelem. Szívem egy ritmusra ver az övével. Lábaimat leteszem a földre, és hagyom hogy kicsússzon belőlem. Furcsa most a hiánya, az elmúlt órákhoz képest. Ajkait keresem, újra csókolom. Bár már nem akarom szegénynek az energiáit még jobban kimeríteni. Holott pompás teste van, az ujjaim alatt végighúzódó izmok és farkasának visszafojtott energiája roppantul izgató tud lenni. Még úgy is, hogy gyakorlatilag vele vagyok mióta felébredtem. Megcsókolom a kulcscsontját, és ellépve mellette a mosdóhoz sétálok. A kis beépített szekrényből egy kis tálkát veszek ki, megtöltöm vízzel és illatszerrel, kiveszek mellé egy kis arctörölközőt, és kisfarkashoz lépek.
- Gyere, mutatok neked valamit. - fogom kézen, és visszavezetem a hálószobába.
Felmosolygok rá, és finoman lenyomom az ágyra. Végignézek rajta, és az ágy elé térdelek. A kis törölközőt belemártom az illatos vízbe, és lágyan a belső combjait törlöm át vele.
- Egy régi korban, a Keleten, ez volt a szokás miután szeretkeztél valakivel. Tisztátalanságban soha nem egyesültek. Ezért ebben a formában - simogatom végig vele férfiasságát is - tisztították meg egymást. A tehetősebbeknél ezt szolgálók vagy eunuchok végezték el. - befejezve a műveletet puszit lehelek rá, a törölközőt visszaengedem a tálkába, és felállok.
Lenézek rá mosolyogva, és megsimogatom az arcát. Nagy utat járt be a mai éjszaka. Tudom hogy kimerült, de beszélnünk is kell. Leülök mögé, és magamhoz ölelem. Megszemlélem a hátán a művemet, és magamban elmosolyodok újra.
- Tehát szabad éjszakákat akarsz? - kérdezem halkan - Megkaphatod Mike, itt nem fogoly vagy. Elsődlegesen a falkádhoz tartozol. Csak az a kérdés, hogy hogyan érintene ha más vérét venném, nem pedig a tiédet. Vagy kijelölsz netán egy utódot is? - súgom a hátába.
Nem tudom miért érintene furcsán fájdalmasan, ha nem lenne itt. Mindenesetre amit mondtam, az igaz. Itt nem fogoly. Azért van itt ébredésemkor, mert ő a pomme-om, az ő vérére van szükségem. Ez kiemelt státusz.
- Megjelöltél engem. Századok óta nem merte senki ezt megtenni. Vagy nagyon bátor vagy, vagy csak ösztönből cselekedtél. Miért tetted?
Az egy másik kérdés hogy én őt mindig megjelölöm. Hisz látszik a nyakán. Persze ha rejteni akarnám, a comb artériából is vehetnék vért, de ezzel szerintem elég erősen sokkoltam volna az elején. Így azonban, titkolni sem tudja hogy hozzám tartozik.
Hátradőlök az ágyon, egy kicsit elszakadva tőle. A plafont bámulom, míg szavaira várok. Már ha akar felelni nekem.